Egy februári péntek délután Lotti csendben ült az osztályterem sarkában és figyelte a teremben lévő nyüzsgést. Minden gyerek lázban égett a másnapi farsangi mulatság miatt. Tervezgették, hogy ki kivel megy és a jelmezeikkel dicsekedtek.

-Én hercegkisasszony leszek. – mondta az egyik kislány.

-Én meg pillangó. – újságolta egy másik.

-Én meg robot. – vágott közbe büszkén egy kisfiú.

Lotti szomorúan volt, mert ő nem tudott menni az ünnepségre. Az édesapjának üzleti útra kellett mennie, és mivel nem tudott volna senki vigyázni rá, így őt is vitte magával.

Kicsengettek az utolsó óráról is. A diákok nagy zsivajjal özönlöttek ki a teremből. A kislány szép komótosan összeszedte a tankönyveit és ő is elindult hazafelé. Otthon Kelen egyből észrevette legjobb barátja rosszkedvét.

-Mi történt Lotti? – kérdezte azonnal.
Tovább olvasom →

Lotti ült az iskolai tanteremben és az ablakon túlra révedt a tekintete. Csak nézte a szikrázó napsütést, ahogy megcsillan hol egy falevélen, hol egy virág szirmain, hol pedig az iskola kerítésén. Végtelen békét és nyugalmat érzett. A merengését a kicsengetés hangja és a tanító néni szavai szakították félbe:

-Ne felejtsétek el gyerekek, a folyékony olvasás titka a gyakorlás! Holnapra házi feladat, hogy az olvasókönyv 18. oldalán található szöveget mindenki otthon hangosan olvassa fel. – hangzott Andrea néni kérése.
Tovább olvasom →