Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép kis város, ahol csupa kedves ember élt. A várost hatalmas tisztás és egy gyönyörű erdő vette körül. Itt élte mindennapjait egy tüneményes, barna hajú, nagyon bölcs kislány, Lotti. A lányka legjobb barátja egy jókedélyű kis madárka volt, akit Kelennek hívtak. A két jóbarát sokat mókázott és játszott együtt, miközben szinte észrevétlenül tanítgatták egymást az Életre.

Történt egyszer, hogy egy esős őszi napon Lotti hazafelé tartott az iskolából. Az utcán mindenki komor hangulatban volt az időjárás miatt. Az emberek összehúzták magukon a meleg ruháikat és az esernyőik alá bújtak. Csak a kislány volt határtalanul boldog. Minden létező pocsolyába beleugrott a kis gumicsizmájában.
Tovább olvasom →

Egy szép tavaszi délután Kelen úgy döntött meglepi Lottit és elrepült elé az iskolához. Rászállt az iskola kerítésére és várt. Hallotta a kicsengetést és a következő pillanatban annyi kisdiák jelent meg az ajtóban, hogy Kelen egészen megijedt. Gyorsan felrepült, hogy a magasból keresse meg jóbarátját. Nem is telt el sok idő és megpillantotta a kislányt. Boldogan odarepült hozzá.

Lotti nagyon örült a váratlan találkozásnak és elindultak együtt hazafelé. Már mentek egy ideje, és Kelennek feltűnt Lotti hallgatása. Jól ismerték egymást, így pontosan tudta a kismadár, hogy valami nyomasztja legjobb barátját. Segíteni szeretett volna, így óvatosan rákérdezett:

-Lotti, minden rendben?

-Persze Kelen, ne aggódj, csak egy kicsit elgondolkodtam. Ma mondott valamit Andrea néni, a tanító nénim és ez nem hagy nyugodni.
Tovább olvasom →

Egy napsütéses szombat reggel Lotti és Kelen ültek a reggelijük mellett és beszélgettek.

-Van ötleted, hogy mit csináljunk reggeli után? – kérdezte a kismadár barátját.

-Én szeretnék kicsit meditálni, hátha újra sikerül átélnem a SEMMIt. – válaszolta a kislány.

-A SEMMIt? Az meg mi? – érdeklődött Kelen.
Tovább olvasom →

Egy csodaszép őszi reggel volt. Lotti most is, mint minden reggel, elindult az iskolába. A nap megvilágította a fák színes leveleit, ami meseszéppé varázsolta a tájat. A kislány azt sem tudta melyik színben gyönyörködjön: a zöldben, a sárgában vagy a pirosban? Mindegyik látványa boldog mosolyt csalt az arcára. Szerette az őszt. A fák, a bokrok, a virágok és minden növény készülődött télire. Közeledett számukra az elmúlás időszaka, de a természet ezt is oly csodásan tette, hogy nem a hiányt juttatta a lányka eszébe, hanem a színek kavalkádját, amit annyira kedvelt.
Tovább olvasom →