„Minden alkalommal lehetőséged van eldönteni, hogy magányos vagy, vagy csak egyedül vagy. A magány fáj és sohasem visz előbbre, míg az egyedüllét jó érzés és minden alkalommal lehetőséget ad nekünk a fejlődésre, önmagunk még jobb megismerésére. Ha pedig önmagad megismerése annyi szeretettel tölti el szívedet, hogy az már túlárad rajtad, akkor képes leszel adni belőle embertársaidnak is. Ilyenkor lelked fénye bevilágítja az eget, utat mutatva az eltévedetteknek. És minél több ember lelkének fénye ragyogja be a megvilágítatlan eget, egy idő után a sötétség annál kevésbé érvényesülhet. És ekkor már nem fog létezni többé a magány sem.”