Telt múlt az idő, mióta Lotti először lépett be az iskola kapuján. Szeretett oda járni, mert minden nap tanult valamilyen új, érdekes és izgalmas dolgot. A legnehezebb tudományt az írás és olvasás jelentette számára. A kislány azonban sok gyakorlással és türelemmel ezeket is elsajátította. Emiatt öröme határtalan volt, hiszen úgy érezte, hogy ezek egyfajta kaput jelenthet számára, amin keresztül néha bepillantást nyerhet a felnőttek világába. Ennek a gondolata mindig izgalommal töltötte el.

 

Történt egyszer, hogy az egyik hétvégén Lotti édesapja üzleti ügyben elutazott a közeli fővárosba. Megkérte addig Matild nénit, a lányka nagynénjét, hogy vigyázzon a lányára és annak barátjára.

 

A két jóbarát a szobájában ült és unatkozott. Gondolkodtak, hogy mit játszhatnának, de egyiküknek sem volt ötlete. Egyszer csak megszólalt Lotti:

-Menjünk fel a padlásra! Ott biztos találunk valamilyen régi játékot, amiről már megfeledkeztem. A gondolatra Kelen is fellelkesült.

 

Így elindultak egy zseblámpával, hogy felfedezzék a padláson található kincseket érő játékokat.

 

Először egy bőröndöt találtak, benne rengeteg plüss figurával. Megnézegették mindet, de aztán visszatették őket a helyükre. Aztán egy zsákban találtak társasjátékokat. Ezeket is szemügyre vették, de egyik sem bizonyult számukra túl izgalmasnak. Előkerült még számtalan baba, játék ékszer és mesekönyv is, de egyik sem keltette fel igazán az érdeklődésüket. Már indultak volna éppen le, amikor Lotti észrevett az egyik bőrönd alatt egy könyvet. Odament, rávilágított a zseblámpával és hangosan felolvasta a címét:

-A Tudatos Teremtés Kézikönyve. Te hallottál már valaha bármit a Tudatos Teremtésről Kelen? – kérdezte a kislány.

-Nem én. Most hallok először róla. Az meg mi fán teremhet? – kérdezte a madárka.

-Fogalmam sincs, de vigyük le magunkkal és olvassunk bele! – felelte.

-Rendben. – értett vele egyet Kelen.

 

Elindultak hát a könyvvel a szobájukba. Ott felkapták a pokrócot és szóltak Matild néninek, hogy kimennek kicsit a rétre. Odaérve leterítették a takarót és Lotti hangosan olvasni kezdte barátjának a könyvet.

–„Ez a könyv egy ősi titkot rejt, ami a világ kezdete óta hatással van az emberek életére.” – hangzott az első mondat.

-Hm, ez izgalmasan hangzik! – lelkesedtek mindketten.

-Folytasd tovább Lotti! – kérte a madárka.

 

A kislány így folytatta:

–„A könyvben egy módszert ismertetek, aminek segítségével bármit elérhetsz. Nem kell mást tenned, csak elképzelni és megfogalmazni kérésedet. Vigyázz, mert néha csalfa vágyak jelenhetnek meg benned. Figyelj mindig a lelkedre, az megsúgja neked mire is van igazából szükséged. Csak rá hallgass, senki másra! Ha pedig lelked elárulta milyen vágy rejtőzik benne, akkor képzeld el a képet vagy jelenetet. Minél színesebben és élethűebben teszed mindezt, sikered annál biztosabb lesz. Kezdetben gyakorolj apró kérésekkel, majd ha ezek már mennek, akkor következhetnek a nehezebbek. Fontos, hogy minden kérésed előtt szólítsd meg az Égieket és kérd, hogy segítsenek vágyad beteljesedésében. A végén pedig köszönd meg, hogy meghallgattak és segítenek neked, majd ne foglalkozz többet a kéréseddel. Ha mindent betartottál, akkor már csak figyelj, hogy vágyad mikor ölt testet.”

-Hűha, ez bonyolultan hangzik. – szólalt meg a kismadár.

 

-Nem, nem az. Nézzük csak, mit is mondd. Először meg kell kérdeznem a lelkemet, hogy most éppen mire vágyik. Hm, azt hiszem egy tábla csokoládé most jólesne. – mosolyodott el Lotti.

-Ráadásul ez kezdetnek elég kis kérés, pont ahogy javasolják. – helyeselt Kelen. – Rendben, ezzel meg is vagyunk. Nézzük, mit írnak folytatásnak.

 

–„Fontos, hogy minden kérésed előtt szólítsd meg az Égieket és kérd, hogy segítsenek vágyad beteljesedésében.” – olvasta fel Lotti újra a mondatot. Szerintem valami ilyesmit kellene mondani: Kedves Égiek! Nagyon vágyom egy tábla csokoládéra. Segítsetek nekem kérlek, hogy a vágyam teljesülhessen! – Szerinted ez így jó lesz? – kérdezte a kislány legjobb barátját.

-Szerintem ez így tökéletes. – jött a felelet. Most pedig az következik, hogy minél színesebben és élethűebben képzeljük el a kérésünket. Ez mit jelenthet? – kérdezett vissza Kelen.

 

-Figyelj, elképzelem, hogy megkapom a csokoládét. Most kibontom és letörök belőle egy kockát, majd a számba veszem. Érzem a csoki fenséges ízét, ahogy szép lassan kezd olvadni a nyelvemen. Hm, hogy tud ilyen finom lenni ez a csoki…

-Hagyd abba kérlek Lotti, mindjárt korog a gyomrom! – szólalt meg a kismadár.

-Akkor jó, mert valami ilyesmiről írhattak a könyvben, mikor azt mondták, hogy élethű legyen a kép. – mosolyodott el a kislány. – Most, hogy elképzeltük a képet, jöhet a köszönet. Mit szólnál mondjuk ehhez: Köszönöm nektek Égiek a segítségeteket!

-Szerintem ez jó lesz. – hangzott a madárka felelete.

 

-Más dolgunk most nincs is, csak várni a végeredményt. – kacsintott barátjára Lotti.

-És mikorra várható a kérés teljesülése? – érdeklődött Kelen.

-Nem tudom, de fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek! – válaszolta a kislány.

 

Időközben kezdett besötétedni, így összeszedték a könyvet és a pokrócot és elindultak hazafelé.

 

Este lefekvés előtt Kelen még kérdezősködött a délutáni kéréssel kapcsolatban, de Lotti figyelmeztette, hogy a könyvben azt írják, ne foglalkozz többet a kéréseddel, csak figyelj, hogy vágyad mikor ölt testet. Ezután tehát többet nem beszéltek róla.

 

Másnap reggel hazaérkezett Lotti apukája. Köszöntötte lányát és Kelent, majd megkérdezte:

-Na, mit hoztam az én drága kislányomnak és legjobb barátjának?

-Mit apa? – kérdezte kíváncsian a kislány.

-Egy nagy tábla mogyorós csokit. Örültök neki?

 

A két jóbarát elképedve egymásra nézett és rávágták szinte egyszerre:

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire!

-Akkor öltözzetek fel és reggeli után ehettek is belőle. – mondta az édesapa, majd magukra hagyta őket.

 

Lotti hangosan felnevetett.

-Működik Kelen! Tényleg igaz, amit a könyvben írtak! – lelkendezett a kislány.

-Ki gondolta volna, mikor elindultunk a padlásra, hogy ilyen kincset érő könyvre bukkanunk. – állt még mindig tátott csőrrel Kelen. – Gondolod, hogy máskor is működni fog ez a módszer? – kérdezte.

-Fogalmam sincs, de próbáljuk ki! – jött azonnal a felelet.

 

Innentől kezdve Lottinak és Kelennek ez lett a kedvenc időtöltése. Kértek a könyvben leírtak szerint, majd vártak és örültek a kívánságaik teljesülésének.

 

Kelen így végül egy újabb tanítással gazdagodott a Tudatos Teremtés Kézikönyve által:

„Legrövidebben talán így írhatjuk le: Kérj és megadatik. Mindehhez pedig nincs is szükséged másra, mint figyelni lelked hangjára és töretlenül hinni benne, hogy mindaz, amire vágysz, valóban a tiéd lehet. És ha esetleg egy-egy kérésed mégsem teljesülne, akkor se csüggedj el, hiszen ismered a mondást: gyakorlat teszi a mestert!”