Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerekerdő, amelynek a közepén egy kislány élt, akit Lottinak hívtak. Nagyon vidám lányka volt, soha semmi nem szegte kedvét. Történt egyszer egy napon, hogy édesapja egy beszélő kismadárral tért haza az erdőből. Elmesélte lányának, hogy a fák között figyelt fel Kelenre, erre a bánatos kis madárra, és úgy döntött hazaviszi, hátha a kislány jó kedvre derítheti a szomorú jószágot.

Ettől a naptól kezdve Lotti és Kelen elválaszthatatlanok lettek. Sokat beszélgettek, játszottak vagy csak nagyokat hallgattak, miközben a gyönyörű természetet nézték.

Teltek múltak a napok és egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg egyszer egy szép napsütéses délután a domboldalon ülve beszélgetni kezdtek. Lotti úgy döntött, hogy elég régóta ismeri már a madárkát ahhoz, hogy megkérdezze tőle:

-Mondd Kelen, miért vagy ilyen szomorú sokszor?

-Tudod Lotti, gyakran úgy érzem, nagyon boldogtalan vagyok. Sokra vihetném, de soha semmi nem sikerül és emiatt gyakran bánatos vagyok. Néha ugyan vannak boldog pillanataim, de ezek hamar tovaszállnak. – hangzott kis barátja válasza.

A kislány kezdte érteni a madárka szomorúságának az okát. Gondolkodott, mit is mondhatna barátjának, aztán úgy döntött megosztja vele saját élményeit.

-Kezdetben én is átéltem ezt az érzést, de rájöttem, hogy csak a magam életét nehezítem meg. Kitaláltam egy játékot, ami ilyenkor segít túllendülni a rosszkedvemen. A játék neve „fókuszváltás”. – hangzott a kislány válasza.

-Fókuszváltás? – kérdezte Kelen. – Soha nem hallottam róla. Hogy kell játszani?

-Minden alkalommal, mikor kezd rossz kedved lenni, akkor megállsz egy pillanatra. – kezdte a magyarázatot Lotti. – Majd végiggondolod, hogy mit tehetsz. Választhatod azt, hogy mindenben a rosszat látod, mint most. Vagy választhatod azt, hogy mindenben megkeresed azt a szépséget, aminek örülni lehet. Ha képes vagy a szépet látni, akkor sikerült a figyelmedet jó irányba terelned, vagyis sikerült a fókuszváltás. Nézzük például a takarítást. Sokáig nem szerettem csinálni. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy engem örömmel tölt el, ha rend és tisztaság van a szobámban. Ráadásul takarítás közben mindig elgondolkodom és sok hasznos dolog vagy jó ötlet jut az eszembe. Innentől kezdve már nem úgy gondolok rá, mint kötelező házimunkára, hiszen a takarítás is nagyon hasznos és élvezhető teendő tud lenni.

-Gondolod, hogy ez a játék nekem is segíteni fog? – kérdezte kétkedve a kismadár.

-Próbáljuk ki. – javasolta a kislány. – Nézzük, mit gondolsz, miért lehet örülni az esőnek?

-Fogalmam sincs. – mondta bátortalanul Kelen.

-Például azért, mert utána csodaszép szivárvány lesz az égen. Vagy azért, mert eső után mindig fantasztikusan friss lesz a levegő, annyira, hogy kedved támad jó mélyeket lélegezni. És arról se feledkezz meg, hogy minden élőlénynek szüksége van vízre az életben maradáshoz. Ennek köszönheted, hogy kinőnek a földből azok a növények, amiknek a magját aztán később megeheted. Érted már? – nézett Lotti kérdőn kis barátjára.

-Azt hiszem. És miért lehet örülni például az eső ellentétének, a perzselő napsütésnek? Ilyenkor például mindig nehezemre esik repülni, mert sokkal gyorsabban elfáradok – vetette fel a kérdést a madárka.

-Irányíthatod a figyelmedet a tűző nap okozta nehézségekre vagy elkezdheted keresni a jót is benne. Én például szeretem a nap felé fordítani az arcomat, hogy simogathassa a napfény. Ilyenkor nem csak az arcomat, hanem a lelkemet is simogatják a napsugarak. És úgy érzem, hogy minél erősebben süt, annál jobban feltöltődöm és átjárja az egész testemet a szeretet. Ezért szeretem a szikrázó napsütést. – válaszolta teljes beleéléssel Lotti.

Kelen most már értette a fókuszváltás lényegét és úgy gondolta, hogy semmit nem veszíthet vele, ha kipróbálja ezt a kis játékot Lottival. Innentől kezdve minden egyes alkalommal, mikor a madárka kezdett szomorú lenni, Lotti játékosan mosolyogva csak annyit mondott barátjának: Tudod, fókuszváltás! Amire a madárka minden egyes alkalommal megkereste azt, hogy az adott pillanatban milyen szép vagy jó dolog van.

Ahogy telt az idő, Kelen azt vette észre, hogy már nem is várja Lotti figyelmeztetését, mert már maga is elkapja azt a pillanatot, mikor kezdi a dolgokban a rosszat látni és képes egymaga a fókuszváltásra. Most már élvezte a játékot és hitt benne, hiszen a beszélgetés óta egyre többször volt jó kedve. Rájött, mennyire fontos, hogy a figyelmét mindig a jó dolgok felé irányítsa. A kevésbé jó dolgok is léteztek persze ettől, de már sokkal kevésbé zavarták ezek Kelent. Sőt arra is rájött, hogy mindenki életében vannak rossz pillanatok, de ezerszer annyi jó is, amiről eddig tudomást sem vett.

Hálás volt Lottinak, hogy megtanította az élet egyik nagyon fontos dolgára:

„Mindenben meg lehet találni a szépséget, az örömöt, csak erre kell a figyelmedet fordítani. És ha képes vagy eszerint élni az életedet, akkor a boldogság is sokkal gyakrabban látogat meg, míg egyszer csak többet már nem hagy el.”

Ezt követően Kelen és Lotti együtt igyekeztek megtalálni mindenben a szépséget és bátorították egymást a nehezebb időkben. Így sikerült Kelennek Lotti segítségével megoldania életének egyik nagy feladatát, amit aztán soha nem felejtett el a kislánynak, hű segítőjének és barátjának.