Történt egyszer, hogy egy késő decemberi napon Lotti és Kelen elindultak sétálni az erdőbe. A nap magasan ragyogott fenn, meleg sugarai szikráztak a fákon. Szokatlan időjárás volt ez szenteste napján. A növények csak úgy ragyogtak, az erdőben pedig olyan élet volt, mintha minden és mindenki elfeledte volna, hogy valójában éppen tél van.

Lotti leült egy padra, arcát a napsugarak felé fordította és élvezte minden percét a nap játékának.

Egyszer csak odafordult Kelenhez és megkérdezte:

-Mondd Kelen, ha csak egyetlen dolgot őrizhetnél meg és vihetnél magaddal a következő esztendőbe, akkor mi lenne az?

-Nem is tudom Lotti. Várj csak, hadd gondolkodjam egy kicsit! – kezdte a kismadár. – Talán a jólétet, mert akkor többé nem kellene aggódnom a megélhetésem miatt. Lenne mindig bőségesen élelem télen is és nem kellene félnem soha többé emiatt a jövőtől – hangzott végül a válasza.

A beszélgetésre felfigyelt az erdő többi állata is és elkezdtek Lotti és Kelen köré gyűlni. A kislány rájuk nézett és tőlük is megkérdezte:

-És ti mit gondoltok, mi az, amire mindenképp szükségetek lenne a későbbiekben?

Az állatok elkezdték kiabálni a válaszukat.

-Az éleslátásomra, hogy továbbra is tudjak éjszaka tájékozódni. – mondta a bagoly.

-A gyorsaságomra, hogy a táplálékomat meg tudjam szerezni. – felelte a tigris.

-A tekintélyemre, hiszen én vagyok az állatok királya. – hangzott az oroszlán büszke válasza.

A nagy hangzavarban Kelen végül odafordult Lottihoz és most ő kérdezte meg:

És te mit vinnél magaddal Lotti? Neked mi a legfontosabb?

-A szeretet érzése. – válaszolta csendesen a kislány.

Az állatok egyszeriben elhallgattak és értetlenül néztek egymásra. A csendet végül Kelen törte meg:

-Annyi mindent mondhattál volna: gazdagságot, szép ruhákat, egészséget… Miért választottad mégis a szeretetet?

-Tudod Kelen azt gondolom, hogy ha a szívedben a szeretet érzése van, akkor az képes elfeledtetni veled minden más hiányát. Hiszen a szeretet képes megtölteni az egész szívedet és nem marad már helye annak, hogy valami hiányozzon. Csak azt érzed, hogy minden úgy jó, ahogy van.

-De mi lenne akkor, ha elvesztenéd a látásodat és nem tudnál többé tájékozódni? – kérdezte a bagoly?

-Akkor ezentúl a szívemre hallgatnék és hagynám, hogy ő vezessen.- felelte Lotti.

-És mi lenne, ha mindig kevés élelmed lenne? – vetette fel a tigris?

-Hálás lennék azért a kevésért is, ami jutott nekem. – hangzott a kislány válasza.

-Na, de mit kezdenél akkor, ha elvesztenéd az uralmadat mások felett? – érdeklődött az oroszlán?

-Én nem vágyom uralkodni senki és semmi felett. Ha a szeretet tölti ki teljes bensődet, akkor mindenkit egyformán szeretsz. Nem próbálod őket irányítani, hiszen akkor az lenne a fontos, hogy mindenki, aki körülvesz téged úgy legyen boldog, ahogy neki jó.

-És a jólétről mit gondolsz? – kérdezte végül Kelen.

-Ha a szeretet tölti ki életed minden pillanatát, akkor hálás vagy mindenért, ami veled történik. Még a rossz dolgokért is, úgy mint például a szegénységért. Hiszen azért születtünk mindannyian, hogy tanuljunk. A rossz dolgok pedig a legjobb tanítómesterek. Olykor fájdalmasak ezek a leckék, de a szeretet segíthet a nehéz időkben is, hiszen tudod, hogy minden érted van, az Égiek pedig veled vannak, szeretnek és tanítanak.

Kelen ismét hálás volt legjobb barátjának, hogy újabb fontos dolgot tanult meg tőle az életről:

„Bármilyen próbatétel elé állít is az élet, az Égiek veled lesznek. Hiszen ha ők nem lennének veled, akkor bár nehéz feladatok sem lennének, viszont soha nem fejlődhetnénk és válhatnánk egyre jobb és boldogabb lelkekké sem. Az Égiek szeretetét pedig érezzük tanulásunk minden pillanatában, ami megmutatja nekünk, hogy a szeretetnek milyen óriási ereje van. És ha egyszer már semmi másnak nem marad hely szívünkben, csak a szeretet érzésének, akkor elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztek odafenn az égben, mert megtanultuk az élet legfontosabb leckéjét: átélni és érezni a szeretet határok nélküliségét.”

Az állatok megértették, hogy Lotti miért a szeretetet tartja a legfontosabbnak. Ezzel a boldog érzéssel indultak vissza mindannyian az erdő mélyére, hogy most már ennek a leckének a birtokában ünnepeljenek és éljék tovább életüket.

Lotti és Kelen is elindultak együtt haza. Időközben lehűlt a levegő és felhők jelentek meg az égen. Aztán egyszer csak elkezdett szállingózni a hó. A házukhoz érve a két jó barát benézett az ablakon. Egy csodaszépen feldíszített karácsonyfa pompázott a nappali közepén. Lotti és Kelen pedig csak állt az ablak előtt a hóesésben és szívük megtelt a szeretet érzésével. Ők már tudták, hogy ez a karácsony már más lesz, mint az előzőek. Már nem vágytak ajándékokra, hiszen a szeretet átjárta egész lényüket úgy, hogy szinte ragyogtak tőle a csendes téli hóesésben.