Egy májusi nap reggelén Lotti csodaszép napsütésre ébredt. Általában minden reggel vidáman kelt, de ez a nap mégis különlegesebb volt minden évben. Ma volt a születésnapja. Hét éves lett. Kelen is tudta, hogy a kislánynak mennyire sokat jelent ez az ünnep. Odarepült hát hozzá és kérte, hogy menjenek sétálni ma is, ahogy mostanában szinte minden reggel.

 

Lotti kipattant az ágyból, gyorsan összekészült és már indultak is volna, amikor megszólította őket a kislány édesapja.

-Szép jó reggelt kicsim, szervusz Kelen! – köszöntötte őket vidáman az apuka. – Boldog születésnapot kívánok az én kis tündéremnek! – mondta kedvesen.

-Köszönöm apa! – mosolygott rá szeretettel Lotti.

 

-Ne feledjétek, ma délután megyünk nagyiékhoz, ők is szeretnének felköszönteni. – emlékeztette őket. – Felvehetnéd azt a szép kis fodros szoknyádat, biztosan nagyon tetszenél nekik benne. – folytatta lelkesen az apukája.

-Én inkább ebben a farmeremben mennék. – válaszolta szelíden a kislány.

-De kicsim, mit szólnak majd nagyiék? – próbálta jobb belátásra bírni Lottit az apukája.

-Semmit apa, ők nem a szoknyácskámat szeretik, hanem engem.

-Azért csak csinosabb a szoknya egy kislánynak. – érvelt tovább az édesapja.

-Nem baj apa. Ma van a születésnapom és azt kérem, hadd vegyem fel azt, amiben én jól érzem magam.

 

Erre már nem tudott mit válaszolni az apa, így engedett Lotti kérésének. Lánya boldogan egy puszit nyomott apja arcára, majd elindultak Kelennel az erdővel szegélyezett határt járni. Szerettek a szabadban lenni. Ilyenkor jókat beszélgettek, nevetgéltek vagy csak egyszerűen kergetőztek. Máskor meg lefeküdtek hanyatt a fűben és nézték az égen a felhőket.

 

Ma vittek magukkal egy pokrócot is, leterítették a réten és leheveredtek a virágok közé. Jó volt csak így feküdni és nem gondolni semmire.

 

-Apukád annyira kedves, hogy így törődik Veled. Miért nem szerzed meg neki azt az örömet, hogy felveszed azt a fodros szoknyát délután? – törte meg végül a csendet a kismadár.

-Apa tényleg egy csupaszív ember és nagyon szeret engem, csak néha túlzásba viszi a törődést. Tudom, hogy most is jót akar, azt szeretné, hogy csinos legyek. – válaszolta Lotti.

-De akkor mi a baj mégis? – folytatta a kérdezősködést Kelen.

-Már próbáltam elmagyarázni apának, hogy próbáljon meg úgy elfogadni, ahogy vagyok. Kinek számít szerinted, hogy mit veszek fel? – tette fel a kérdést a kislány.

-Gondolom a nagyszüleidnek. – jött a felelet.

-Nem Kelen, nekik ez nem számít. Ők pont úgy fognak örülni nekem, ha fodros ruhában megyek, mintha egy szakadt nadrágban jelenek meg. Nekik az a fontos, hogy én jól érezzem magam, mert akkor egész más a találkozásaink hangulata. Talán nem is a más a jó szó rá, talán inkább a különleges. Különleges attól, hogy önmagam lehetek, ők pedig annak szeretnek, aki én vagyok. És ez mindig megszenteli a találkozásainkat.

 

Egy kis szünet után Lotti így folytatta:

-Észrevetted Kelen, hogy amikor úgy igazán jól érzed magad a bőrödben, akkor az másoknak is feltűnik?

-Mire gondolsz? – kérdezett vissza a kismadár.

-Azt tapasztaltam, hogy mikor boldogan megyek az utcán, akkor érzi a többi ember is rajtam, hogy szeretetben, békében vagyok önmagammal. Ilyenkor rám mosolyognak vagy csak megnéznek, mert érzik azt a harmóniát, ami árad belőlem. Ekkor annyira magával tudok ragadni másokat, hogy észre sem veszik, hogy éppen milyen nadrág vagy szoknya van rajtam. Érted Kelen? Nem az a lényeg, hogy milyen vagy kívülről, hanem hogy mit árasztasz magadból. Ha a belsőd szépsége elvarázsolja az embereket, akkor már minden más külsőség észrevétlenné válik.

 

-De az életben mindig vannak elvárások: öltözködj divatosan, tanulj jól, legyél gazdag. – felelte a madárka.

-Látod Kelen, erről beszélek. Mindenkinek csak elvárásai vannak veled szemben. Én nem másoknak szeretnék megfelelni, hanem saját magamnak. Minden esetben igyekszem önmagam lenni, mindaddig, amíg ezzel nem bántok másokat. Ha mindig arra törekszel, hogy mindenkinek megfelelj, akkor az feszültséget okoz benned, ami miatt aztán boldogtalan leszel. Sokkal fontosabb, hogy inkább legyél önmagad és emiatt élj inkább szerénységben, de boldogan, mint meglegyen mindened, amit a külvilág elvár, miközben belül érzed, hogy ez nem a te vágyad, ez valaki másnak az élete. – válaszolta Lotti.

 

-De hiszen te mondtad, tudod, hogy apukád jót akar neked. – próbált érvelni a kismadár.

-Tudom Kelen, de ki tudhatná jobban, mi jó neked, mint te magad? Én azt mondom, légy hálás minden tanácsért, amit másoktól kapsz, de csak azokat fogadd meg, amikkel még önmagad maradhatsz.

-Elmondtad ezeket valaha az édesapádnak is? – kérdezte bátortalanul a madárka.

-Igen, de nem értette meg. – válaszolta Lotti.

-Akkor mondd el neki újra! – biztatta Kelen lelkesen.

-Nem Kelen. Apának még fejlődnie kell, hogy ezt belássa. Rájöttem, hogy nem szabad másokra erőltetni a véleményemet. Egyszer mindenki meg fogja tanulni ezt a leckét is, de meg kell hagyni a szabadságot, hogy ezt akkor tegye meg, mikor elérkezett számára ennek az ideje.

 

Elszaladt az idő és itt volt az indulás ideje. Lotti és Kelen visszamentek a házhoz, majd elindultak a kislány nagyszüleihez. A madárka a háttérben maradt és csak figyelt. Figyelt, mert ő is látni szerette volna a csodát, amiről a kislány délelőtt beszélt. Mikor megérkeztek, a nagyszülei annyira örültek a kislánynak, hogy tényleg észre sem vették, hogy nem szoknyában ment.

 

Kelen tudta, hogy Lottinak megint igaza volt. Egy újabb fontos dolgot tanulhatott meg tőle:

„Ne akarj mások elvárásai szerint élni. Ha belemész a játékba, egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem a te életedet éled, hanem a mások által elvártat. Mindenki elvárásainak pedig képtelenség megfelelni, így csak boldogtalanságra ítéled magadat. Légy büszke arra, aki vagy. Ha pedig szeretetben vagy önmagaddal, akkor azt mások is látják rajtad. Érezni fogják, a belőled áradó szépséget és jóságot, ami megmutatja nekik is az egyik legfontosabb tanítást: Csak akkor lehetsz igazán boldog, ha belül önmagad vagy! Fontos azonban szem előtt tartanod, hogy saját szabadságod mindig csak addig terjedhet, amíg nem bántasz meg vele másokat és nem ütközöl mások szabad akaratába. Erre mindig figyelned kell!”

 

Kelen boldog volt, hogy Lottitól egy újabb fontos dolgot tanulhatott meg. Nem értette ugyan, hogyan lehet egy ilyen kicsi lány ennyire bölcs, de ezzel most nem is törődött. Odarepült a kislány vállára, hogy most már ő is ünnepelje Lottit a többiekkel. A kislánnyal egymásra néztek és Kelen szíve újra megtelt szeretettel, mint minden alkalommal, mikor Lottival lehetett.