Egy szép tavaszi délután Kelen úgy döntött meglepi Lottit és elrepült elé az iskolához. Rászállt az iskola kerítésére és várt. Hallotta a kicsengetést és a következő pillanatban annyi kisdiák jelent meg az ajtóban, hogy Kelen egészen megijedt. Gyorsan felrepült, hogy a magasból keresse meg jóbarátját. Nem is telt el sok idő és megpillantotta a kislányt. Boldogan odarepült hozzá.

Lotti nagyon örült a váratlan találkozásnak és elindultak együtt hazafelé. Már mentek egy ideje, és Kelennek feltűnt Lotti hallgatása. Jól ismerték egymást, így pontosan tudta a kismadár, hogy valami nyomasztja legjobb barátját. Segíteni szeretett volna, így óvatosan rákérdezett:

-Lotti, minden rendben?

-Persze Kelen, ne aggódj, csak egy kicsit elgondolkodtam. Ma mondott valamit Andrea néni, a tanító nénim és ez nem hagy nyugodni.

-Mondd el, hátha tudok segíteni. – kérte a kismadár.

-Azt mondta, hogy ha egy helyzettel nem tudunk mit kezdeni, akkor lépjünk hátrébb egy lépést, hogy kívülről láthassuk a jelenetet. Azt is mondta, hogy ez segíteni fog, hogy a dolgok igazi mondandóját megértsük. Te érted ezt Kelen? – kérdezte Lotti elgondolkodva kis barátját.

-Azt hiszem igen. – válaszolta a madárka.

-Akkor magyarázd el nekem kérlek! Én is szeretném megérteni. – kérlelte a kislány legjobb barátját.

-Azt hiszem ez olyan lehet, mint amikor én repülök és egész másként látom ugyanazt a levegőből, mint Te itt a földön állva. – kezdte magyarázatát a kismadár.

-De mit és hogyan látsz ilyenkor másképp? – vágott a szavába Lotti.

-Nehéz ezt elmagyarázni, de megpróbálom, csak légy türelemmel. Ha valamit közvetlen közelről nézek, akkor az érzelmek magukkal ragadnak, és nem tudok higgadt maradni. Így nem érthetem meg azt sem, hogy miért történik mindaz, amivel szemben találom magamat. Ha viszont felrepülök a magasba, az segít abban, hogy kívül tudjak maradni az eseményen. Ilyenkor jobban látok mindent, és nem zavarnak össze a hangok, az érzelmek, mert olyan távol vagyok tőlük, hogy már nem hallom őket. Ebben az emelkedett, csendes légkörben aztán végig tudom gondolni, hogy mi történik éppen velem, és mi lehet az egésznek a tanulsága, az üzenete számomra, illetve mit tanulhatok belőle. Ezek nehéz kérdések és nem is mindig tudom megválaszolni őket.

-De mi van, ha nem tudom a válaszokat? – kérdezte érdeklődve a kislány.

-Ilyenkor fontos, hogy türelmes légy. Csak úgy tudhatod meg őket, ha időt szánsz rá és tényleg belemélyedsz a saját érzéseidbe, gondolataidba. Ha pedig végül sikerül megválaszolnod a kérdéseket, akkor azokra tekinthetsz úgy, mint apró útmutatásokra, amik megkönnyítik az életedet.

Kelen látta, hogy Lotti elgondolkodott a hallottakon. Majd hirtelen a kislány felé fordult:

-Támadt egy ötletem. Gyere, mutatok valamit.

-Hová megyünk?

-Csak gyere velem és mindent megértesz! – nyugtatta meg a kismadár, majd elindultak a város szélén álló nagy domb felé.

A domb lábánál aztán találkoztak egy juhásszal, aki nagyon szomorú volt. Lotti megkérdezte az öreget:

-Miért búsul úgy?

-Jaj kislányom, itt ez a hatalmas nyáj és már egy fél napja nem találunk vizet. Attól tartok, hogy elpusztulnak az állatok.

-Ne tessék aggódni, biztos jóra fordul minden!

-Köszönöm a bíztatást, kedves tőletek. – válaszolta az öregember.

Lottit nagyon aggasztotta az idős bácsi és nyája sorsa, de folytatták útjukat Kelennel a domb tetejére. Mikor aztán felértek, a kislány megpillantotta a juhászt és nyáját. Innen fentről azt is látta, hogy nem sokat kell már menniük és vizet találnak. Ekkor értette meg igazán, hogy miért hozta ide a kismadár.

-Kelen, már értem miről beszéltél. A domb lábánál állva én is pont olyan szomorú voltam, mint az a juhász. Ha nem jövünk fel ide a domb tetejére, akkor sosem vettük volna észre azt a kis patakot nem messze innen.

-Látod Lotti, így működik ez az érzésekkel is. Ha hátrébb lépsz egy lépést, ahogy Andrea néni mondta, akkor ugyanígy észreveheted azt, amire az adott helyzetbe belebonyolódva sohasem jönnél rá.

-Köszönöm szépen Kelen. Nagyon jó tanár vagy!

-Nagyon szívesen Lotti. Na, de most siessünk haza, nehogy aggódjanak értünk.

Hazafelé menet a kislánynak már sokkal jobb kedve volt. Lelkesen mesélt a mai napjáról kis barátjának.

Kelen pedig boldog volt, hogy végre ő is taníthatott valamit Lottinak. Nem is akármit:

„Mindig igyekezz tudatos lenni és észrevenni életed eseményeinek rejtett mondanivalóját. Ha képes vagy így élni, akkor nem leszel szomorú a kellemetlen tapasztalatok miatt sem, hiszen rá fogsz jönni, hogy mi az üzenete számodra annak a történésnek. Ha pedig tudod, hogy miért kaptad azt a tanítást, akkor az onnantól a tiéd lesz, amit már bármikor felhasználhatsz későbbi életed során. Bár néha fájnak ezek a tanítások, mégis légy hálás, hogy képes vagy nemcsak látni az eseményeket, hanem érteni is azok rejtett mondanivalóját. Sokan úgy élik le életüket, hogy sohasem jönnek rá, mi miért történik bennük és körülöttük. Ha tudatosan élsz, akkor jó úton haladsz, hogy beteljesítsd azt az életutat, amelyet születésed előtt az Égiekkel egyetértve kitűztél magadnak. És ne feledd, ez végső soron mindannyiunk célja.”